A bűn mélységéről a teljes szabadságra – Lankadatlanul Boros Lajossal

Harmadjára érkezett Boros Lajos Szatmárra, ezáltal újabb hiteles bizonyságtételt hallhattak azok, akik elérkeztek Szatmár-Szigetlanka református templomába a havonként jelentkező Lankadatlanul nyitott bibliaórára.

Szerdán 18 órától, a viharos idő lecsendesedése után Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntötte a kitartókat, akik nem hajóval érkeztek „Sziget”-lankára, mégis elérkeztek. A lelkipásztor a Napi Ige alapján mondott néhány gondolatot: „Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” Józsué előtt kilátástalan, áthidalhatatlan folyó és akadályok volt, de Istenben bízva a megpróbáltatásokat megharcolhatóak. Isten nem hagy cserben.

Ezt követően a meghívott, Boros Lajos beszélt arról és azáltal, aki a rácsok mögött is szabaddát tette őt. “A bűn mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember” – vallja Boros Lajos, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is.

A sorozatos börtönbüntetések ellenére édesanyja különleges szeretettel vette körül, mindent megkapott tőle, amire csak vágyott. A kamasz Boros Lajos a csibészekhez vonzódott, könnyű életre vágyott. 1993-ban a bíróság fegyveres rablásért halmazati büntetésként több mint húsz évre ítélte, amit le is töltött. Lelki szabadulását a szegedi börtönben kapta meg: egy R. János nevű elítélt tanúbizonyságot tett Boros Lajosnak Istenről. Ez fordulópontot jelentett az életében, és rá egy hónapra, 1994-ben. Megtérését követően Boros Lajos már a börtönben, egészen 2015. májusi szabadulásáig, tehát több mint húsz esztendőn át tanúságot tett hitéről, hirdette az evangéliumot, több bűnös lelket is elvezetett Istenhez. Tisztában van azzal, hogy Isten számtalanszor lemondhatott volna róla, de nem tette. Szabadulása óta harmadjára jött Szatmárnémetibe, és ugyanolyan lendülettel beszélt általa Isten, és hirdetteti: „Ahol az Úr lelke, ott a szabadság”

60 éves, négy éve fizikailag is szabad, Isten megajándékozta egy feleséggel és egy gyermekkel, aki két éves. Ezt évtizedekkel ezelőtt nem gondolta, bár ígéretet kapott rá Istentől, nem győz csodálkozni Isten szeretetén. Isten jó! – vallja örömteli szívvel.

A bizonyságtétel előtt és után énekkel is dicsérte az Urat. Ezt tette a Lanka Duó (Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter) is, többek között a Magyar Református Énekeskönyv 458. énekével, kifejezve azt, melyhez hasonlót a börtönfalak között Boros Lajos is érezhetett: „Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik!”